A jobb felhasználói élmény érdekében a honlapon cookie-kat (sütiket) használunk. A felhasználó számítógépes eszközére (ideértve a mobiltelefonokat is) kis adatcsomag, cookie kerül elhelyezésre. A cookie célja az oldal minél magasabb színvonalú működésének biztosítása, személyre szabott szolgáltatások biztosítása és a felhasználói élmény növelése.

FAQ Belépés

Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségek (BTMN)

Szerző: Szántó Mónika, szakvizsgázott fejlesztőpedagógus, TSMT terapeuta, mentor

A TSMT-HRG College oktatója

Amennyiben a TSMT és HRG terápiák viselkedészavarra gyakorolt hatásmechanizmusát szeretné megtekinteni, kattintson ide!

Néhány szó a BTMN kérdéskörről

Beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (továbbiakban BTMN) küzdő tanuló a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 4.§ 3. pontjába foglalt törvényi definíció szerint „az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciát mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.”

A BTMN-et olyan negatív jelenségekhez köti, mint a jelentős alulteljesítés, beilleszkedés, személyiségfejlődés, társas kapcsolat, tanulás, magatartásszabályozás nehézségei.

A BTMN megállapítása vagy kizárása a járási szakértői bizottság hatáskörébe tartozik.

Tanulási nehézségről akkor beszélünk, ha a gyermek IQ értéke átlag alatti, de még a normál övezetbe esnek az értelmi képességek. Általában jellemző, hogy lassan tanul, tanulmányi eredménye gyengébb egy vagy több területen, érzelmi, hangulati, motivációs problémái vannak, hiányosak a környezeti feltételek, rendszertelen az iskolalátogatása, nem adekvátak az oktatási módszerek, gyakoriak a tanárváltások. A BTMN lehet időszakos, átmeneti vagy tartós. Fejlesztésük fejlesztőpedagógus segítségével, irányításával történik. A tanulási nehézségek nem tanulási zavarok. Utóbbi az idegrendszer fejlődésének zavarán alapuló sajátos, komplex, kognitív és viselkedés tünet-együttes, fejlesztését gyógypedagógus végzi.

A viselkedés az egyén mások számára mutatott különböző mértékben kontrollált megnyilvánulásai. Ennek hátterében rejlenek a tanult a szűkebb és tágabb környezet által meghatározott erkölcsi normái, értékei, személyiségének sajátosságai.

A magatartás a cselekvések és a beszéd akaratlagos, tudatos szabályozása.

Kialakulásukban jelentős szerepük van a tanulási folyamatoknak és a kognitív funkciók (figyelem, emlékezet, gondolkodás, képzelet) fejlettségének. Ezek nyomán alakul ki az érzelemszabályozás, frusztrációkezelés, megküzdési stratégiák alkalmazása, önszabályozás, attitűdök.

Zavarról akkor beszélünk, amennyiben az állapot súlyos, tartós, és speciális ellátást igényelnek (pszichológiai, pszichiátriai: szorongás, oppozíció, viselkedési zavar).

Nehézség esetén a viselkedésben és a magatartásban megjelenő tünetek feltételezhetően nem tartósak, egy adott időszakban észlelhetőek és megfelelő fejlesztő vagy terápiás foglalkozások hatására elmúlhatnak, megszűnhetnek (pl. önmérséklet gyakori elvesztése, gyakori vitatkozás felnőttekkel, felnőttek elvárásaival, normáival való szembeszegülés, szándékos bosszantás, mások hibáztatása, érzékenység, dühösség, sértődékenység, bosszúállás, rosszakarás).

Magatartási nehézség kialakulásának lehetséges okai:

-          a gyermek fejlődése nem minden területen halad egyenletesen, neurotipikus ütemben (pl. szociális készségek fejlődésének késése)

-          emocionálisan megterhelt élethelyzetek (pl. veszteség, trauma, haláleset, válás, költözés, intézményváltás)

-          a család nevelési stílusa és az intézmény által elvárt viselkedés, normák, szabályok közötti jelentős különbség

-          a pedagógus és a gyermek közötti összeillési zavar (pl, a pedagógus nem tudja a gyermeket kezelni, nem megfelelő attitűddel fordul felé)

-          tartós betegség következménye

-          érzelmi, fizikai elhanyagolás következménye

-          érzelmi, fizikai vagy egyéb módon okozott sérelmek, bántalmazások

Az egyes képességterületek szenzitív periódusuk alatt fejlődnek a leginkább és ekkor fejleszthetőek a leghatékonyabban. Hat éves korig a mozgás és az érzékelés összerendezése zajlik, ekkor alakulnak azok az idegpályák, amelyek az írás, olvasás, számolás elsajátításához szükségesek. A fejlesztések módja a mozgás, játék, mese, vers, dal.

Szakmai beavatkozásra akkor van szükség, amikor a problémát felismeri a gyermek környezete, aki általában a család, pedagógus, gyerekorvos vagy védőnő. Ilyenkor reális lehetőség nyílik a valóságos helyzet időben történő diagnosztizálására. Erre a probléma jellegétől függően számos lehetőség van: korai fejlesztés, nevelési tanácsadás, szakértői vizsgálat, szakorvosi vizsgálat, speciális vizsgálatok, diagnosztikák.

Gyakran tapasztaljuk, hogy a felismerés és a vizsgálat között sajnos évek is eltelnek, így a gyermeknek egyre nagyobb lesz az elmaradása, megjelenhetnek beilleszkedési, magatartási nehézségek is. Minél később derül ki beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség, annál inkább tapasztalható, hogy a probléma megoldására nem lesznek elegendőek a hagyományos értelemben vett pedagógiai módszerek. Ennek oka az idegrendszer plaszticitásának csökkenése. Ezeknek a gyerekeknek  nehézségük van az érzékelt látvány, hang, tapintás, mozgás értelmezésével, feldolgozásával, összekapcsolásával. Ennek következtében a gyermek nem tudja a helyzetnek megfelelő választ adni akár a figyelmében, tanulásában, viselkedésében, magatartásában, együttműködésében.

Hogyan segíthet a TSMT és HRG terápia?

A BTMN-et hatékonyabb megelőzni, mint a már kialakult figyelmi, motivációs, viselkedési problémákat kezelni. Ehhez elengedhetetlen a preventív szemlélet. Az óvodák és iskolák rendelkezésére állnak olyan szűrési eljárások (pl. Differ, Sindelar, MSSST), amelyek alkalmazásával már viszonylag korán felismerhetőek a BTMN első jelei. Lakatos Katalin Ph.D által kifejlesztett és levédett Állapot- és mozgásvizsgáló teszttel  (ÁMV) illetve a Longitudinális komplex vizsgálattal (LongiKid) 3 hónapos kortól 11 éves korig tudjuk mérni az idegrendszeri funkciók érettségét. A neuro- és szenzomotoros vizsgálatokat is tartalmazó teszt segít megérteni az eltérő tanulás és/vagy viselkedés, magatartás okait, méri az esetleges funkciókiesést és annak mértékét. A vizsgálatra épülő TSMT (Tervezett SzenzoMotoros Tréning), HRG (Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika) módszerek a szenzoros integrációs terápiák fejlesztési és az edzéselmélet teljesítményfokozására vonatkozó alapelveit egyesítik magukba. A probléma mélyégétől, összetettségétől függően csökkentik, mérséklik vagy akár meg is szüntetik a fennálló tüneteket.

Mely területek fejlesztésére történik  BTMN esetén TSMT, HRG terápiákkal?

  • mozgáskoordináció: folyamatosságának és ritmusosságának alakítása, finommotorika és a követő szemmozgások gyakorlása
  • saját testen való tájékozódás, téri irányok, jobb-bal, fenn, lenn, között, testséma feladatok, a test körül végzett feladatok
  • akusztikus fejlesztés, beszédfeldolgozás: zörejek, zajok, zenei és beszédhangok, mondatok
  • vizuális fejlesztés: alak-, nagyság-, mennyiségállandóság kialakítása, alak-háttér, téri irányok és helyzetek felismerése
  • nyelvi fejlesztés: szókincs és mondatalkotás, ellentétpárok, főfogalmak, mondatbővítés, mondatbefejezés
  • kognitív funkciók fejlesztése: figyelem, emlékezet, gondolkodás, keresztcsatornák fejlesztése
  • önbizalom, önértékelés-megküzdési stratégiák kialakítása
  • viselkedés, magatartás problémák

A TSMT, HRG terápiák segítségével a gyermek olyan érzésekkel találkozik, amelyeket eddig nem volt módja átélni, esetleg hárította vagy a kapott inger mennyisége nem volt számára feldolgozható. Hatásukra fenti képességek javulni fognak, amelyek megmutatkoznak kisiskolás korban az olvasás, szövegértés, írás, helyesírás, számolási készség, figyelmi funkciók területén és a szociális készségekben.

A TSMT terapeuták meleg-határozott hozzáállással vezetik a foglalkozásokat, a feladatokat a tervezett ismétlésszámnak megfelelően hajtják végre a gyerekek. Az egyéni terápiákban nagy hangsúlyt fektetünk a gyermekkel történő szülő illetve a terapeuta általi együttműködésre. Az együttműködés, a beilleszkedési képesség, szabályfelismerés, -elfogadás, -követés, feladattudat, feladattartási képesség kialakulása fontos mérföldkő az iskolai beválás szempontjából.

A feladatok végzése során lesznek feladatok, amelyeknek örül a gyermek és szívesen részt vesz benne, de lehetnek olyanok is, amelyek ellen tiltakozik, nem szeretné. Ezek az érzelmeinek teljesen normális megjelenési formái. A terápia során folyamatosan figyeljük a gyermek érzelmi-motoros reakcióit, figyeljük, hogyan hatnak rá az ingerek.  A túl kevés és gyenge ingerek nem érik el a gyermek ingerküszöbét, de a túl sok és erős ingerekkel sem érünk el fejlődést. Az a célunk, hogy optimális mennyiségű és erősségű ingereggyüttes jusson el a gyermekhez, mert ez által fog létrejönni a változás, érés.

Fontosnak tartjuk a gyermekkel és a szülővel való közös tevékenység kialakítást, amely a kötődésen, bizalmon, gyermek irányíthatóságán alapul, hiszen minden életkorban számtalan olyan helyzet van, amikor ezekre szükség van. Ez az egyéni terápiákban sokszor a szülőt is olyan helyzet elé állítja, ahol még nem mozog otthonosan.

Az egyéni fejlesztések során kell a terapeuta támogatásával, annak meleg-határozott személyes példamutatását megfigyelve illetve a gyerek viselkedését közösen kielemezve kialakítani a szülőnek az új magatartási formát: játékosan, de meleg- határozottan a gyermek folyamatos együttműködését kialakítva közösen elvégezve a feladatokat, még akkor is, ha kezdetben vagy menet közben kibújási kísérletei vannak a gyermeknek.

A csoportos fejlesztésekben vagy bármilyen más csoportos foglalkozásokon (óvodai, iskolai, szakkör, sport, logopédia stb.) csak akkor tud egy gyermek eredményesen részt venni, ha életkorához képest érett az együttműködése, feladattudata, -tartása, szabálykövetése. Ezek birtokában a gyerekek jobban tudnak figyelni, szociálisan érettebbek, hamarabb, könnyebben tudnak jobb eredményt elérni.

Felhasznált irodalom:

  • Szakmai ajánlás a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyerekeket, tanulókat az óvodai és iskolai nevelésük-oktatásuk során megillető különleges bánásmódhoz;  a fejlesztő pedagógiai ellátás gyógypedagógiai tartalmaira; a pedagógiai segítés céljaira, feladataira és módszereire; valamint a BTMN tanulói jogokhoz kapcsolódó joghasználatra
  • (ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest, 2020.április)
  • Lakatos Katalin Ph.D: Az iskolaérettség korai felismerése: Állapot- és mozgásvizsgálóteszt-alkalmazás a készségfejlesztés szolgálatában (Fejlesztő Pedagógia 1999.10.)
  • Lakatos Katalin Ph.D: A szenzomotoros fejlődés jelentősége 0-6 éves kor között (Óvodai Nevelés I-VI. 1999.09-2000.02.)
  • Gyenei Melinda: A tanulási nehézségek korai felismerése és a korrekció lehetőségei (Fejlesztő Pedagógia 1990.október)
Adoszam_-18241343-1-41-ccc-1100x564.png

2021. 04. 04.

Támogassa a BHRG Alapítványt

Ön is sokat tehet adója 1%-val!
Tovább

170671421_100508905495895_8773337244253963452_n.png

2021. 04. 14.

Egy különleges utazás - autista gyermekkel az élet

Egy hozzánk járó kisfiú anyukájának feljegyzései

bhrgkep2.jpg

2021. 08. 22.

Interjú Madács Anitával

Mit nevezünk iskolakészültségnek?