A jobb felhasználói élmény érdekében a honlapon cookie-kat (sütiket) használunk. A felhasználó számítógépes eszközére (ideértve a mobiltelefonokat is) kis adatcsomag, cookie kerül elhelyezésre. A cookie célja az oldal minél magasabb színvonalú működésének biztosítása, személyre szabott szolgáltatások biztosítása és a felhasználói élmény növelése.

FAQ Belépés

A hatásmechanizmusról

A TSMT és HRG gyakorlatsorok 1993-as megalkotásuk óta folyamatosan bővültek, a velünk kapcsolatba lépő, és a terápiát kitartóan végző szülők gyermekük fejlődéséről számoltak be.

A hatásmechanizmus - mint minden mozgásterápia esetén - itt is összetett, egy oldalról nem megközelíthető. A főbb elemeit az alábbi ábrán  szemléltetjük.

Felmérés és célzott terápia

Mielőtt a terápiát megkezdenénk, minden esetben sor kerül a gyermek életkori sajátosságait vizsgáló Longitudinális Komplex Vizsgálatra (LongiKid). Ez a közel 400 részképességet vizsgáló teszt segít a gyermek profiljának pontos meghatározásában az alábbi területeken:

Idegrendszer érettsége: Vizsgálja a gyermek primitív reflexprofilját, atipikus reakcióit és a mozgásos területek kéreg alatti funkcióit

Motoros terület: A mozgáskoordinációhoz és a mozgás kivitelezésének a könnyedségéhez szükséges képességeket méri a nagymozgások, a finommozgások és a grafomotorika területén

Kognitív terület: A figyelmi funkciók 5 területén vizsgál 18 képességet, és jó előrejelzője lehet a sikeres iskolai beválásnak, illetve szükség esetén gyógypedagógiai iránymutatást is nyújt a szülőknek

Nyelvi terület: Kifejező és befogadó nyelvi készséget képes megállapítani, mely segíti egy esetleges megkésett beszédfejlődés, vagy nyelvi zavar esetén a pontos bemeneti szintet a fejlesztésben

Szociális terület: Vizsgálja a gyermek együttműködését, interakcióit és feladatba vonhatóságát.

Kiegészítő területek: Vizsgálatvezetőink a képzés alatt gyógytornászok segítségével elsajátítják a tartás - és izomtónus vizsgálatot, valamint a felmérés része az audiológiai- és látásvizsgálat protokoll, melynek segítségével az esetlegesen felmerülő érzékszervi problémákat is ki tudják szűrni. Ennek esetén a gyermek további szakellátásba irányítása ajánlott.

A pontos vizsgálati eredmények után történik meg a személyre szabott terápiás terv megalkotása, melyben figyelembe vesszük a család egyéni igényeit, és félévente visszaméréssel igazoljuk a fejlesztési célok megvalósulását.

Szenzo-motoros integráció

Ahhoz, hogy megfelelően működjünk, szükségünk van a szenzoros és motoros rendszereink ún. integrációjára. Míg a szenzoros rendszerek (látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés, propriocepció) a környezetből származó információt továbbítják az agykéreg felé, addig a motoros rendszerünk ennek megfelelően reagál a környezetre - néha reflexesen, például ha elkapjuk a forró edényhez ért kezünket, néha pedig tudatosan. Mind a szenzoros, mind a motoros rendszerek akkor működnek megfelelően, ha az információ és az erre adott mozgásválasz pontosan tükrözi a valóságot és optimálisan képes felmérni a kivitelezést - ezt pedig az idegrendszerünk tanulás útján tudja a legpontosabban bemérni.

Nagyon gyakori azonban, hogy valamilyen külső vagy belső (betegség, fáradtság, extrém inger) okból kifolyólag a szenzoros feldolgozásunk elállítódik, a motoros válaszunk pedig pontatlanná válik.

Minél sűrűbbek az idegrendszeri kapcsolataink a szenzoros és motoros rendszerünk között, annál jobban tudunk védekezni a váratlan események ellen - így még ha fáradtak is vagyunk, jobban tudunk kompenzálni, és nem romlik jelentősen a teljesítményünk.

Rengeteg oka lehet annak, hogy egyes gyerekeknél a szenzo-motoros integráció nem megfelelően ment végbe, és egyes ingerekre túlzottan vagy kevésbé reagál, netán a mozgáskivitelezésével van probléma. Éppen ezért a TSMT és HRG esetén minden feladatban igénybe vesszük a gyerek vizuális, auditív, taktilis, propriocepciós és vesztibuláris csatornáit passzív és aktív helyzetben is.

Edzéselmélet és regressziós szemlélet

A TSMT és HRG feladatok amellett, hogy személyre szabottak, folyamatosan nehezednek, ezzel segítve elő a gyermekek fejlődését.  Az egyéni terápia jellegzetessége, hogy a szülők a terapeutával akár hetente, de legalább havonta egyszer személyesen egyeztetnek, és ennek megfelelően illesztenek a feladatokon, a fejlesztési célokat szem előtt tartva. Ugyanez igaz a csoportos órára, ahol a foglalkozásvezető a gyerekek egyéni profiljára hoz létre minden évben változó órákat, ahol a feladatokat a csoport vezető tüneteinek megfelelően súlyozza.

A képzés során nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a terapeuták elsajátítsák a mozgásfejlődés lépéseit és hierarchiáját. Ennek köszönhetően nem feltétlenül magát a tünetet kezelik, hanem - regressziós szemlélettel - visszamennek a legelső elakadási pontig, így például ha egy gyereknek a grafomotorikája nem megfelelő, nem írásgyakorlatokat fognak vele ismételtetni, ha valakinek a figyelme nem megfelelő, nem adnak olyan gyakorlatot, ahol rögtön teljes egészében a figyelmét igénylik a gyereknek, hanem fokozatosan építik fel a komplexebb feladatokat.

Mivel a feladatok végzésétől az idegrendszer hosszútávon is érezhető változását várjuk, magukat a feladatokat is rendszeresen - egyéni terápiánál legalább heti három, csoportos órán heti két alkalommal - kell végezni - “idegrendszeri edzéselméletet” használva - hiszen egy szinapszis megerősödéséhez legalább 30-40 ismétlésre van szüksége az embernek, gondoljunk csak arra az erőfeszítésre, amit nyelvtanulás, vagy autóvezetés alatt végeztünk ahhoz, hogy most folyékonyan tudjunk beszélni, és különösebb odafigyelés nélkül vezetni.

Pedagógiai hatás

Sok esetben a hozzánk forduló szülők bizonytalanok abban, hogy a gyermekük - különösen fiatal életkorban - mire is képes, illetve mi is várható el tőlük. Ebben sokszor már az első vizsgálat is segíthet, hiszen sokszor a szülő ilyenkor szembesül nem csak azzal, hogy milyen területen lehet a gyerekének elmaradása, de abban is, hogy életkorához képest mennyi feladatban tud jól teljesíteni.

Mind a TSMT, mind a HRG terápiában kulcsfontosságú szerepe van a szülőknek, hiszen ők azok, akik végzik a gyakorlatokat, vagy gondoskodnak arról, hogy gyermekük rendszeresen eljusson a fejlesztésekre. Ebből kifolyólag kulcsfontosságú, hogy a terápiát csak abban az esetben kezdjük meg, ha érezzük a szükségességét, és értjük a fejlesztési célokat - ez pedig a terapeuták felelőssége, hogy egyértelművé tegye a szülők számára, miért is dolgoznak közösen.

Ha ez teljesül, a szülő könnyebben tudja megteremteni a fejlesztésben a rendszerességet, ami elengedhetetlen a fejlődéshez, és biztonságot is ad a gyereknek, ahogy a rituálék, közös - okoseszközök nélküli - együttlétek nagyban hozzájárulnak az egymásrahangolódáshoz.

Sokszor a gyerek erős akarata az elsődleges probléma, ami a fejlődése útjába áll - “tud figyelni, ha akar”, vagy “ami érdekli, arra oda tud figyelni” - halljuk gyakran - ebből azonban komoly lemaradások is lehetnek, ha a gyereknek túl korán lesz túlságosan beszűkült érdeklődési köre, vagy elutasít minden rajta kívül indikált együttműködést - hiszen gyerekként még nem tudja eldönteni, hogy mi az, amire valóban szüksége van, és mi az, amit csak ő szeretne. Ahogy nem adunk éjjel-nappal édességet, úgy szülőként abban is felelősségünk van, hogy ne hagyjuk a gyereket csak bizonyos ingerekre motiváltnak. Olyan mozgásos feladatok, amiknél a gyerek együttműködésére is szükség van, amik változatosak, tudatosan felépítettek, ebben mindenképpen segíteni tudnak.

Vesztibuláris rendszer

A különböző gyakorlatok mellett a TSMT és HRG terapeuták nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő vesztibuláris - vagy egyensúlyi - ingerek alkalmazására. Jane Ayres Ph.D. a Szenzoros Integrációs Terápia (SZIT) megalkotója volt az első, aki felismerte, hogy az egyes tüneteket mutató gyermekek (autizmus, hiperaktivitás, “clumsy” azaz ügyeten) esetén az egyensúlyi rendszer valamilyen formában érintett volt, és ő kezdte el először a szenzoros integráció folyamatában tudatosan alkalmazni a vesztibuláris ingereket - például hintát vagy függőágyat.

A vesztibuláris rendszer az egyik leghamarabb fejlődésnek induló rendszer az emberi szervezetben, pontos működése nem csak mozgásfejlődésünket alapozza meg, hanem szerepet játszik a téri tájékozódásban, az asszociációs szótanulásban (Grabherr és tsa, 2011), matematikai készségek kialakulásában (Moeller és tsa, 2016), de ugyanolyan fontos az éntudat (Berthoz, 2000; Jeannerod, 2006) és az empátia kialakulásában (Lopez és tsa, 2000, 2013).

A korábbi évtizedekhez képest jelentősen nőtt a mozgásszegény életmód, ami még súlyosabban érinti gyerekeinket - ezzel a vesztibuláris rendszer sokkal kevesebb ingert kap. Ez eredményezhet túlmozgást - hiperaktivitást - de ingerhárítást is - gyerekeket, akik nem mernek csúszdázni, mászókára mászni, a társaikkal fogócskázni. A feladatok éppen ezért mindig tartalmaznak személyre szabott mennyiségű vesztibuláris ingert, ami a tudatos feladattervezés mellett ún. “alulról építkezve” támogatja az idegrendszer érését, közvetve járulva hozzá a tünetek csökkenéséhez.

Adoszam_-18241343-1-41-ccc-1100x564.png

2021. 04. 04.

Támogassa a BHRG Alapítványt

Ön is sokat tehet adója 1%-val!
Tovább

170671421_100508905495895_8773337244253963452_n.png

2021. 04. 14.

Egy különleges utazás - autista gyermekkel az élet

Egy hozzánk járó kisfiú anyukájának feljegyzései

bhrgkep2.jpg

2021. 08. 22.

Interjú Madács Anitával

Mit nevezünk iskolakészültségnek?